A tél édes illata
Van valami csodálatos, gyönyörű a télben és a
hidegben. Megnyugtató érzés tölt el, amikor a hideg levegő súrolja a bőrömet.
Az orromon át mély levegőt veszek, és a mámorító illat egészen elbódítja a
fejemet.
Tegnap voltam a leleteimért az Örs vezértéri
központi laborban. Itthon álltam a buszmegállóban, a havas eső miatt elázott a
hajam, de egy cseppet sem zavart. Mikor felszálltam a buszra, hosszú és unalmas
utazás elé néztem. Csak sóvároghattam a kinti hideg után, ami előzőleg már teljesen
elfagyasztotta az arcomat és a lábujjaimat. Mikor leszálltam a Bosnyák téren a
buszról lassú, és puha léptekkel haladtam a villamos felé, ami természetesen
elment az orrom előtt. A meleg busz után a hideg, kés módjára vágta a bőrömet.
Sajnos a következő villamos két percen belül befutott a megállóba. Vonakodva,
de felszálltam. Minden egyes perccel közelebb kerültem a megállóhoz, aminél
végre leszállhattam. Felhívtam apukámat, hogy merre kell menni a rendelőhöz,
ahol kiadják a laboreredményemet.
Viszonylag könnyen eltaláltam odáig, mert elég
egyértelmű volt merre, kell mennem. Iszonyatosan hideg szél fújt a téren, ettől
függetlenül mégis, lassan és komótosan közelítettem meg az épületet. Mindenfelé
sietős emberek húzták össze magukon a kabátjukat amennyire csak tudták, hogy
így védjék testüket a hidegtől. A szél teljesen megbolondította a hajamat, és a
már amúgy is vizes kócrengeteg most vad táncot járt.
Hamar elértem az épület elé, és komótosan,
kimért léptekkel haladtam fel a lépcsőn. Az ajtó kinyílt előttem, és a
kitáblázott útvonal segítségével, pár perc múlva már az eredményekkel a
táskámban haladtam ismét a hideg mámorban.
Felhívtam nagypapám húgát, aki a japánomat
szponzorálja, hogy meglátogathatom-e. A válasz, szokás szerint egy szívélyes igen
volt. Egyedül haladtam kőbánya sötét utcáin, a sötétség, ami a hideggel
párosult megnyugtató volt.
Mámorító érzés volt, ahogy a hideg átölelt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
