A viszontlátásra -Olyan gyönyörű fekete színe van, akár az éjszakának(Yoru)-
Évekkel ezelőtt kezdődött a közös történetünk, abban a kis boltban, ami innen nem messze nyílt. Egy kis sarki turkáló volt a lakásunktól nem messze. Naponta elmentem mellette, és valahogy mindig is be akartam menni.
Mikor végre úgy hozta a sors, hogy bemenjek a boltba azonnal szerelembe estem. Ahogy megláttam a tömött fogasok rengetegében feketében tündökölni.  Éreztem ez a végzetem, a végzetünk, egymásnak lettünk teremtve és végre eljött az ideje, hogy találkozzunk. Izgatottan ragadtam meg a kellemes tapintású ruhát és berohantam vele a próbafülkébe.
Mikor már rajtam volt, pecsételődött meg a sorunk.
Pénz sajnos nem volt nálam, így kis időre búcsút kellet vennünk egymástól. Ohh Yoru ugye Te is érezted, hogy egymásnak voltunk teremtve!?
Később édesanyámmal tértem vissza a találkozásunk szent helyére, hogy kikérjem a véleményét. Nem is volt kérdéses a válasz.
Így kezdődött a rövid, de annál boldogabb időszakunk Yoru-val. Volt egy kis apró varráshiba a derekánál, de ettől csak még inkább szerettem őt!
Együtt mentünk a japán évzáróra, találkoztunk a barátainkkal, és igazán szerettünk együtt lenni.
Egészen eddig.
Lassan egyre-egyre melegebb van. Elérkezettnek látszódott az idő, hogy Yoru és én újra megjelenjünk egy díszesebb társaság előtt.
Ám mikor kinyitottam a szekrényemet sehol sem találtalak! Nem voltál a helyeden! Nem voltál ott! Ohh hova tűntél? Miért sanyargatsz engem? Sem a szekrényben, sem a polcokon, sem az irodai szekrényekben! Hova tűntél?...
Egyik énem keresztet vetett a kapcsolatunkra, de én reménykedem! Remélem, hogy nem a tavalyi volt az utolsó évünk együtt, hogy még találkozunk, és együtt leszünk!
Várni foglak!
Ma ismét szerelembe estem; egy dalba. Remioromen mi más! Eddig is fülig beléjük voltam zúgva, de ma már biztosra veszem, hogy ez IS igaz szerelem!
Yoru! Ez a dal most neked szól!
Remioromen - Shunkashuutou (Haru,Natsu,Aki,Fuyu)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
