Átlagosan elég toleráns embernek tartom magam. Türelmesen hallgatok, sok minden felett szemet hunyok, és tűrök. Az embereket olyannak próbálom elfogadni amilyenek, még akkor is, ha ez hosszú időbe és sok energiába kerül nekem. Igyekszem!
Néha azonban nekem is „betelik az a pohár”.
Múlthét pénteken még azt hittem, hogy kedden nagyon fáradt leszek; szellemileg. Biztos voltam benne, hogy a japán előkészítő, és az esti japánom teljesen kiszívja majd belőlem a maradék energiámat is. Nem így lett. Előkészítőn, sok újat már nem tudtak nekem mondani, és japánon sem csináltunk sok mindent, bár Bea kézírásával meggyűlt a bajom! (Esküszöm, hogy nem tudtam megkülönböztetni hogy „mu” vagy „o”) XD
Viszont az, hogy mister „Elmúltam negyven éves, magyar és latin tanár vagyok, okos, és intellektuális” megint úgy olvasott hangosan, mint, aki az öklendezés határán van, alig kap levegőt, és mindezt hangosan folyamatos ööööö-zéssel meghintve. Agyrém! (>_<)Oké elnézem neki, nem ő tehet róla, hogy nem tud hangosan olvasni, hogy szánalomra méltóan rossz a beszédkészsége, és még azt hiszi, hogy ez vicces is. Elárulom; akik ezen nevetnek, azok kínúkban teszik! De azt nem bírom, hogy ehhez egy „Én vagyok a legjobb, csodáljatok” kifejezés ül az arcán, és még a bemutatkozásába is, azt írja, hogy nem szeret buta emberekkel beszélni, és lenézi őket. Drágám, az egy tény, hogy menthetetlenül bunkó vagy, tanár és családapa létedre, de legalább tartanád titokban, suttyó!
Még mindig nincs vége a japán órának, mert a kéthetente egyszer feltűnő világszépe kisasszony is megérkezett. Hozzá csak annyit fűznék hozzá, hogy ne bambuljon el, mert akkor rémesen csúnya az arca, ne használjon undorító rikító piros rúzst, és szedje ki az almát az orrából. Lehet, anno mókásnak tartotta, hogy „lenyeljen” egy almát az orrán, de nem tűnt fel neki, hogy azóta olyan orrhangja van, hogy nem lehet érteni, mit beszél! Tanulj meg beszélni kislányom, mert ez rémes! Mint egy rossz francia… !(◎_◎;)
Huuuuh~ *sóhaj*
Oké, ezekhez már hozzászoktam, annyira nem rémes elviselni, mint azt, hogy az ember felszáll a vonatra és ott addig, míg le nem száll, azt kelljen hallgatnia, ahogy egy fiatal pár a szájon keresztül akar párosodni. Nem tudom valakinek, hogy jut eszébe, ilyen hangosan cuppogni, és tocsogni a nyálban, egy nyilvános helyen(!), de ez tűrhetetlen volt, ugyanis az iPod-om lemerült. Eleinte próbáltam, szokásomhoz híven, lenyugodni, és kizárni a zavaró zajokat a fejemből, de ezt nem lehetett! Undorító volt, a karomat és a vállamat kiverte a víz, és a hideg rázott, mikor újra és újra rázendítettek. Legalább elmondhatnám, hogy a féltékenység miatt, de ez tömény hányingert váltott ki belőlem. Brrr még most is kiráz a hideg, ha visszagondolok rá. ( T_T)\(^-^ )
Mikor hazajöttem, és elszörnyülködtem szüleimnek, milyen ingerek értek, megállapították, hogy a toleranciám itthon maradt.
Mindezek örömére pedig tomboltam fél órát a „p!cs@” számokra. Dobáltam a fejem, ráztam a popóm, ugráltam, és össze-visszakalimpáltam, hogy egy kicsit megfeledkezzek az este rémségeiről. :D
AJÁNLOM AZ OLDALT
Néha azonban nekem is „betelik az a pohár”.
Múlthét pénteken még azt hittem, hogy kedden nagyon fáradt leszek; szellemileg. Biztos voltam benne, hogy a japán előkészítő, és az esti japánom teljesen kiszívja majd belőlem a maradék energiámat is. Nem így lett. Előkészítőn, sok újat már nem tudtak nekem mondani, és japánon sem csináltunk sok mindent, bár Bea kézírásával meggyűlt a bajom! (Esküszöm, hogy nem tudtam megkülönböztetni hogy „mu” vagy „o”) XD
Viszont az, hogy mister „Elmúltam negyven éves, magyar és latin tanár vagyok, okos, és intellektuális” megint úgy olvasott hangosan, mint, aki az öklendezés határán van, alig kap levegőt, és mindezt hangosan folyamatos ööööö-zéssel meghintve. Agyrém! 
Oké elnézem neki, nem ő tehet róla, hogy nem tud hangosan olvasni, hogy szánalomra méltóan rossz a beszédkészsége, és még azt hiszi, hogy ez vicces is. Elárulom; akik ezen nevetnek, azok kínúkban teszik! De azt nem bírom, hogy ehhez egy „Én vagyok a legjobb, csodáljatok” kifejezés ül az arcán, és még a bemutatkozásába is, azt írja, hogy nem szeret buta emberekkel beszélni, és lenézi őket. Drágám, az egy tény, hogy menthetetlenül bunkó vagy, tanár és családapa létedre, de legalább tartanád titokban, suttyó!
Még mindig nincs vége a japán órának, mert a kéthetente egyszer feltűnő világszépe kisasszony is megérkezett. Hozzá csak annyit fűznék hozzá, hogy ne bambuljon el, mert akkor rémesen csúnya az arca, ne használjon undorító rikító piros rúzst, és szedje ki az almát az orrából. Lehet, anno mókásnak tartotta, hogy „lenyeljen” egy almát az orrán, de nem tűnt fel neki, hogy azóta olyan orrhangja van, hogy nem lehet érteni, mit beszél! Tanulj meg beszélni kislányom, mert ez rémes! Mint egy rossz francia… 
ott addig, míg le nem száll, azt kelljen hallgatnia, ahogy egy fiatal pár a szájon keresztül akar párosodni. Nem tudom valakinek, hogy jut eszébe, ilyen hangosan cuppogni, és tocsogni a nyálban, egy nyilvános helyen(!), de ez tűrhetetlen volt, ugyanis az iPod-om lemerült. Eleinte próbáltam, szokásomhoz híven, lenyugodni, és kizárni a zavaró zajokat a fejemből, de ezt nem lehetett! Undorító volt, a karomat és a vállamat kiverte a víz, és a hideg rázott, mikor újra és újra rázendítettek. Legalább elmondhatnám, hogy a féltékenység miatt, de ez tömény hányingert váltott ki belőlem. Brrr még most is kiráz a hideg, ha visszagondolok rá. 
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
