Akkor még

Egy rettenetesen túlsúlyos idős úr ült velem szemben a villamoson. Kezei remegtek, és az egyik szemhéja pedig félig leereszkedett. Igazán bizarr látványt nyújtott. Igyekeztem, nem sokszor ránézni, de volt benne valami furcsa. Egyszer mikor mégis rápillantottam az arcára, egy könnycseppet láttam, a félig lecsukott szeme alatt. Alig észrevehetően szántotta végig a bácsi arcát, immár a bizarrból meggyötörtté és fájdalmassá tette az úr auráját. Hihetetlen keserű szájízzel követtem végig a könnycsepp útját az arcán.
Akkor még nem is sejtettem, hogy pár órával később, bár könnycsepp nélkül, de valahogy én is így fogok festeni, ahogy utazom a villamoson. Elgyötörten, keserűen, könnyek nélkül sírva.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés