Hétfő óta fülig ér a szám hála édesanyám bolondságainak, a fagyos időjárásnak, az életembe egy hónapja betoppant férfiaknak, a zenének, és a varázslatos szerencsémnek.
Örültök ti is? \(*^o^*)/ やったぁ♪
Hétfő délután annyira kacagtam édesanyám butaságain, hogy majdnem a konyhapadlón kötöttem ki.
Kedden bár lemaradtam az osztályfényképezésről, a japán érettségi előkészítőmnek köszönhetően boldog voltam, mert végre helyére kerültek a dolgok, hála a nagyon kedves tanáraimnak. Köszönöm nekik! S bár a keddi japán ünnep miatt elmaradt, így legalább délután ki tudtam magamat aludni.
Szerdán visszakaptam a Bánk Bán + Arany Ember esszémet, és meglepően jó eredménye lett! Mikor írtam nem éreztem túl jónak a munkámat, és eléggé elégedetlen is voltam, de be kellet adni, nem volt választásom. Aggodalmam ellenére az irodalom része 4/5 lett! Annyira boldog voltam!!! Megérte elolvasni mindkettőt, főleg mert azóta Jókai Mór imádó vagyok. Pont most olvasom tőle a „Mire megvénülünk” című könyvet, ez is nagyon tetszik. Aztán pedig, a nyelvtan jegyem 5-ös lett! Nekem értitek nekem! Annyira büszke vagyok magamra, hogy ennyit fejlődtem! Végül, ha figyelembe vesszük, hogy 1 pont híján nem kaptam 5-öst, az azért elég jó nem? (*^ー^)b やったね!És képzeljétek piros vonattal mentem haza! Eddig csak Esztergom és Velence felé találkoztam ezekkel a vadonatúj, piros, nagyon csinos vonatokkal, de valamiért, az egyik a váci vonalra tévedt. Annyira jó volt azzal utazni hazafelé, olyan hatalmas ablakokon kibámulni. Tiszta, áttetsző, graffiti mentes, hatalmas ablakok. :D
Csütörtökön hála a testnevelés mentesítésemnek,(köszönöm Zsolt) nem kellet első órára, azaz fél nyolcra bemennem mozogni. Az angol fakultációt pedig Csillával jól átszórakoztuk. :) Japánon pedig, Marci voltunk megint ezért … *szeretünk Marci* (*^ー^*)
Pénteken sokáig aludtam, és későn indultam el, ezért elkéstem az amúgy is unalmas osztályfőnöki óráról. :) Történelem órán pedig teljesen karácsony hangulatom volt. A Tanár úr az óra utolsó tíz perce felé hirtelen elkezdett szinte már suttogva, beszélni, és az eddig oly zajos osztály is hirtelen elcsöndesedett, és békebeli csend ült az osztályra. Csillának és nekem pedig hirtelen olyan karácsony hangulatom támadt. A matek órát pedig végigbeszélgettem Fruzsival, ami megint annyira jó volt. Örülök, hogy mostanában egyre többet beszélek vele és, hogy jól megértjük egymást. Így a matek sem volt olyan vészesen unalmas, mint szokott, ami persze nem a matek hibája, hanem egy bizonyos emberé. Iskola után pedig megint meglátogattam Rékát, és a mi drága kis Emmánkat, aki kicsit nyűgös hangulatban volt, de egy kisbaba ezt megengedheti magának. Az pedig csak fokozta a békebeli karácsony hangulatomat, ahogy Réka bugyuta gügyögéssel próbálta meg a fáradt csöppséget nyugtatni. Este pedig edzés! Megosztok veletek egy fontos élettapasztalatot; ha valakinek megpöckölitek a füleit, akkor számítsatok arra, hogy idővel bosszút fog rajtatok állni. o(*^▽^*)o
Mind ezek mellett pedig a szeptember óta az életembe betoppant férfiak, hát hát hát… teljesen a fellegekbe emelnek. Nem vagyok az a típus, aki másra bízza a boldogságát, de én már boldog vagyok, ők pedig ezt csak fokozzák. (*^ー^*) Pontosabban: az a fiatal fiú, aki hazafelé, a metrón mellettem ülve vicceket súg a fülembe, az a férfi, aki bár külsőre számomra nem egy félisten a személyisége miatt teljesen oda és vissza vagyok érte, aztán az a férfi, aki külsőre nem félisten, hanem isten, személyige is lenyűgőző, és bár redelkezik két hibával, ezek sem olyanok, amelyekről ő tehetne (mellesleg tökéletes pasi amúgy sem kéne). Tombolnak a hormonok, és szerelem van a levegőben! A legjobb pedig az az egészben, hogy nics nyár, ugye Ruka? (~^_^~)
AJÁNLOM AZ OLDALT
hónapja betoppant férfiaknak, a zenének, és a varázslatos szerencsémnek.
Örültök ti is? \(*^o^*)/ やったぁ♪
nem éreztem túl jónak a munkámat, és eléggé elégedetlen is voltam, de be kellet adni, nem volt választásom. Aggodalmam ellenére az irodalom része 4/5 lett! Annyira boldog voltam!!! Megérte elolvasni mindkettőt, főleg mert azóta Jókai Mór imádó vagyok. Pont most olvasom tőle a „Mire megvénülünk” című könyvet, ez is nagyon tetszik. Aztán pedig, a nyelvtan jegyem 5-ös lett! Nekem értitek nekem! Annyira büszke vagyok magamra, hogy ennyit fejlődtem! Végül, ha figyelembe vesszük, hogy 1 pont híján nem kaptam 5-öst, az azért elég jó nem? (*^ー^)b やったね!És képzeljétek piros vonattal mentem haza! Eddig csak Esztergom és Velence felé találkoztam ezekkel a vadonatúj, piros, nagyon csinos vonatokkal, de valamiért, az egyik a váci vonalra tévedt. Annyira jó volt azzal utazni hazafelé, olyan hatalmas ablakokon kibámulni. Tiszta, áttetsző, graffiti mentes, hatalmas ablakok. :D
csend ült az osztályra. Csillának és nekem pedig hirtelen olyan karácsony hangulatom támadt. A matek órát pedig végigbeszélgettem Fruzsival, ami megint annyira jó volt. Örülök, hogy mostanában egyre többet beszélek vele és, hogy jól megértjük egymást. Így a matek sem volt olyan vészesen unalmas, mint szokott, ami persze nem a matek hibája, hanem egy bizonyos emberé. Iskola után pedig megint meglátogattam Rékát, és a mi drága kis Emmánkat, aki kicsit nyűgös hangulatban volt, de egy kisbaba ezt megengedheti magának. 
emelnek. Nem vagyok az a típus, aki másra bízza a boldogságát, de én már boldog vagyok, ők pedig ezt csak fokozzák. (*^ー^*) Pontosabban: az a fiatal fiú, aki hazafelé, a metrón mellettem ülve vicceket súg a fülembe, az a férfi, aki bár külsőre számomra nem egy félisten a személyisége miatt teljesen oda és vissza vagyok érte, aztán az a férfi, aki külsőre nem félisten, hanem isten, személyige is lenyűgőző, és bár redelkezik két hibával, ezek sem olyanok, amelyekről ő tehetne (mellesleg tökéletes pasi amúgy sem kéne). Tombolnak a hormonok, és szerelem van a levegőben! A legjobb pedig az az egészben, hogy nics nyár, ugye Ruka? (~^_^~)
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
