Egy perc mennyország

Csütörtök forró délutánja volt. Éppen a boltban válogattam az édességek közül, hogy mit vegyek, amit lányokkal közösen megehetünk japán előtt. Bambán meredtem a szegényes választékra, és bárki megmondta volna rólam, hogy szomjas, fáradt, és tanácstalan vagyok. Hirtelen egy fekete folt suhant el köztem és a polc között. Ő volt az! Elkaptam a kabátja ujját, és nem engedtem tovább. Mikor megfordult rögtön egymás karjaiba estünk. Esetlenül átkaroltam át nyakát bal kezemmel, a másikban pedig a kosárban lévő ásványvizemet próbáltam egyensúlyozni. Hosszú másodpercekig álltunk így szavak nélkül. Idővel fülembe súgva kérte, hogy maradjunk így, és nem is volt ellenvetésem. Kinek lett volna? Csak álltunk egymást ölelve, nem törődve a ténnyel, hogy zene ment a fülünkben, hogy egy bolt kellős közepén álltunk, ezek nem számítottak.
Sírni lett volna kedvem, de már reggel elhatároztam, hogy nem fogok, így nem is tettem. De hihetetlenül jól esett az ölelése, abban a pillanatban nem vágytam semmi másra, csak úgy maradni. Azóta is mélyen bennem él a pillanat, amit soha nem akarok, és most már nem is fogok elfelejteni.

K - Only Human

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés