Elég kellemetlen most már a középiskola. Határozottan elegem van bizonyos dolgokból, bizonyos emberekből, és bizonyos tantárgyakból.
Igaza volt annak, aki azt mondta; nem vagyok ide való. Amúgy is átkozom magamat, hogy miért nem mentem át másik iskolába tavaly, de most már végleg betelt a pohár.
Már betöltöttem azt a kort, mikor egy diáknak el kell hagynia a középiskolát, és szerintem, most már tényleg itt lenne az ideje. Annyira unom, hogy azt kell hallgatnom, hogy az xy maradjon csöndbe, és ne zavarja az órát, hogy az yx válogassa meg a szavait, hogy az xx üljön el az yy mellől, nem beszélve egy bizonyos tanár pedagógiai képzetlenségéről, ami megjegyzem öt évvel ezelőtt is hiányzott belőle…
Sok értetlen és hiperaktív gyerek, akiknek még mindig nehézséget okoz 17 évesen befognia a száját, illendően szólni egy tanárhoz, és nem menőnek tartani, ha nem készült az órára vagy egy dolgozatra. Viccesnek tartani; az idegen nyelvet oktató tanárt trágár szavak lefordítására kérni, nem egy 12.es diákhoz illik, szerény véleményem szerint.
Fárasztó. Komolyan unom, utolsó két évre semmi értelmét nem látom, az iskolaváltásnak, de a helyzet határozottan elkeserítő, és megkeseríti az életem.
Nem gondoltam volna, hogy 12.ben is még az idegeim nyugtatásával fogok foglalkozni. Unalmas, szánalmas, és fárasztó.
De! Elég a siránkozásból!!! Van aminek lehet örülni is! :D
Tegnap
Tegnap voltam Zsuzsiékkal teázni és nagyon jól éreztem magam. Elheveredtünk az Altair alsó szintjén, és semmiről beszéltünk sokat. :) Találtam sexy fürdőruhás nénis póker kártyát, ittam finom teát, limonádét, és odakint hideg volt!
Képek:
Nem eléggé, de határozottan kezd normális idő lenni. Ma például már FÁZTAM. Végre először! Rögtön kis is nyitottam az ablakot, rövidnadrágra, és pólóra váltottam, és élveztem, hogy végre hűvös van. Aztán persze az esti időjárás jelentés lelombozta a kedvem, mert kiderült holnap délután húsz fok fölé is emelkedhet a hőmérséklet. De ami késik, nem múlik, egyszer úgy is fagyni fog, hideg lesz, és akkor lesz csak nekem igazán jó :D
Ma pedig teljesen rám tört a nosztalgia hangulat, hála az ősznek és a hidegnek. Hallgattam The Script-et, Stacie Orrico-t meg sok sok Mute Math-et és az jóóóóóó!
Edzés függő lettem, meg totál szerelmes… és egy fiú is tetszik, és aki ismer, az tudja, hogy ez nagy szó! :D Szóval örüljön mindenki!!! :D Mer én is örülök. :D
Ohhh és a legjobbat majdnem kihagytam, tegnap volt rajtam a Mayától kapott Yukata előőőőőször! *éljenzés üdvrivalgás* Mary segített felvenni, és annyira jó volt! :D hahahahaah :P
Kaptok még zenét, aztán robogok, mert még nézni akarok jó kis ázsiai filmet, ha meg nem találok, akkor marad a Csillagkapu! :D
Szeretek mindenkit! Kivétel akiket nem, természetesen…
…és ne merje senki azt mondani, hogy nem KyuHyun(bal oldalt) a legjobb és Yesung(jobb oldalt) a király!
IMÁDOM imádom imádom ezt a számot/őket!!! Wááááá teljesen libebőrös leszek a hangjuktól...
AJÁNLOM AZ OLDALT
Már betöltöttem azt a kort, mikor egy diáknak el kell hagynia a középiskolát, és szerintem, most már tényleg itt lenne az ideje. Annyira unom, hogy azt kell hallgatnom, hogy az xy maradjon csöndbe, és ne zavarja az órát, hogy az yx válogassa meg a szavait, hogy az xx üljön el az yy mellől, nem beszélve egy bizonyos tanár pedagógiai képzetlenségéről, ami megjegyzem öt évvel ezelőtt is hiányzott belőle…
Sok értetlen és hiperaktív gyerek, akiknek még mindig nehézséget okoz 17 évesen befognia a száját, illendően szólni egy tanárhoz, és nem menőnek tartani, ha nem készült az órára vagy egy dolgozatra. Viccesnek tartani; az idegen nyelvet oktató tanárt trágár szavak lefordítására kérni, nem egy 12.es diákhoz illik, szerény véleményem szerint.
Fárasztó. Komolyan unom, utolsó két évre semmi értelmét nem látom, az iskolaváltásnak, de a helyzet határozottan elkeserítő, és megkeseríti az életem.
Nem gondoltam volna, hogy 12.ben is még az idegeim nyugtatásával fogok foglalkozni. Unalmas, szánalmas, és fárasztó.
De! Elég a siránkozásból!!! Van aminek lehet örülni is! :D
Súgó
